Igazából senki nem tudja pontosan, honnan jött, hol született, mit végzett, stb. A családja egy része állítólag Ercsihez kötődik, de ő ezt nagyrészt tagadja. Fiatalkorában talán menőnek mondható testépítő volt, előfordultak ilyen-olyan, vigaszdíjnál jobb helyezései a versenyeken, de országos ismertséget például soha nem szerzett. Állítólag több házassága is volt már, de előfordult, hogy a nászéjszaka utáni reggelen az újdonsült, boldog feleség már nem találta maga mellett emberünket. Van egy lánya és fia (ami bizonyított), de kb. annyira kíváncsi rájuk, mint Lenin elvtárs a Bibliára. Egyszer mondjuk volt egy erre vonatkozó elszólása, mely szerint: „Nekem a világ minden pontján vannak gyerekeim. Voltak Csernobilban is, csak elégtek.”

A Kegyetlen egy idő után egy városi konditerem vezetője lett, és itt élt olyan intenzív közösségi életet, amely helyi berkekben óriási hírnevet szerzett neki. Lassú, megfontolt beszédével minden témára volt valami érdekes reakciója, becenevét pedig a mára szállóigévé vált mondásáról kapta, amit mindenhez hozzáfűzött, nevezetesen: „Kegyetlen ez, b.zmeg!”.
 
Az edzések alkalmával rengeteget hasznos és jó tanáccsal örvendeztette meg a delikvenseket, ebből következik most néhány klasszikus.
 
Kezdő srác éppen fekve nyomást végzett nagy bőszen, mikor a Kegyetlen meglátta és a következő technikai tanácsot adta neki: „Nyújtsd ki a kezed jobban, asziszik paralízises vagy!”
 
A heti edzésmennyiségről megoszlanak a gyúrósok álláspontjai, de abban általában meg lehet egyezni, hogy heti két alkalom kevés. Erről barátunk is így gondolkodott: „Figyelj, Te lejársz ide edzeni havonta kétszer, az olyan, mintha én elmennék a fodrászhoz kopaszon, hogy csináljon valamit a hajammal!”.
 
A kezdők természetszerűleg nem minden esetben tudják, melyik gépet, mire kell használni. Ilyenkor a teremvezetőt, az ott levő edzőt kérdezik meg, hogy megfelelő területet edzenek-e az adott géppel. Egyik nap két srác a vízszintes csigán edzett, és nem igazán tudták, hogy a gyakorlat megfelelő-e a hátizmokra. Megkérdezték hát a Kegyetlent. „Persze, gyerekek, csak nyomassátok má’! Tegyetek rá súlyt is, de ne ezt az öt kilót, ez semmi. Ennyit a bráneremmel emelgetek, b.zmeg!
 
Hasonló jellegű szakmai tanácsot kértek tőle a guggolással kapcsolatban, a kivitelező éppen arra volt kíváncsi, hogy megfelelő-e a technikája. A válasz a következő volt: „Há’ hogy a fenébe ne! Csak zárd össze jobban a lábad, nehogy aranyeret kapjá’! Egy szellentés se’ férjen ki!
 
Persze, nem mindig volt ennyire elégedett a tréningezők által kivitelezett gyakorlatokkal és ennek sok esetben hangot is adott: „Figyelj, ez így annyit ér, mint kopasz puncinak a hajbalzsam!”. Máskor pedig: „Nagyon rossz a technikád, b.zmeg! Ha egyszer valaki kérdezi, nehogy azt mondd, hogy én tanítottam így!”
 
A Kegyetlen híresen szeretett piszkálódni azokkal, akik lejártak edzeni és persze, akik teret engedtek neki ehhez. Volt, akit a következőképp kritizált: „Ide jártok, de semmi. Úgy néztek ki, mint az AIDS – betegek, négy év után…” Másvalakit ilyen megjegyzéssel illetett: „A haverodnak nem veszel valamit (táplálékkiegészítő)? Ez csak vékonyabb lett, mióta idejár. Jövő héten már infúzióval fog itt mászkálni.”
 
Egy egészen extrém esetben az alábbi beszólást tette egy kevésbé hatékonyan tréningező egyén irányába: „Kevés vagy, mint fingban a bumm!”.
 
Volt egy srác, akit kifejezetten nem szeretett. Hozzá tartozik, hogy a terembe járók legnagyobb része szintén így érzett, miután a lelkes emberke 1,5 órákat használta az egyetlen futópadot, amire másnak is lett volna igénye. A srác minden edzés után – még a kinti mínuszok és ónos eső közepette is – kiment a terem elé, hogy az utcán szabaduljon meg a pólójától és lehetővé tegye a járókelőknek, hogy gyönyörködhessenek benne. A Kegyetlen persze ezt nem nézte jó szemmel és így öntötte szavakba gondolatait: „Édes, egyetlen barátom! Te vagy itt az egyetlen a teremben, aki még koksszal sem néz ki sehogy. Így olyan vagy, mint egy átlagember. Ezt a sportot meg felejtsd el. Lehetsz jó fodrász, vagy bármi, de a testépítést felejtsd el.” Mikor pedig a srác közölte, hogy nem akar testépítő lenni, emberünk közölte, hogy jó, akkor innentől nem lesznek rémálmai. A szóban forgó lelkes tréningezővel kapcsolatban egyébként egy alkalommal a következő megjegyzést is ejtette: „Ez má’ megin’ fut! Teljesen be van durranva az agya. Azt mondja, ő szálkás. Kár, hogy összekeveri azt, hogy szálkás, azzal, hogy vékony! Egyébként meg orvosi eset. Egy jó pszichológus biztos gyógyszert írna fel neki.”
 
Vannak tizenévesek, akik a konditeremben végzett gyakorlatok hatását a másik nemhez való közeledésre is fel akarják használni, sőt, konkrétan azért edzenek, mert reményeik szerint így több nőnemű felfigyel rájuk. Emberünk remek marketingérzékkel, ezt a tézist felhasználva, így buzdította az ifjúságot: „Nyomjá’ valami proteint, aztán Karácsonyra nemcsak Gizikét, de még a dagadt barátnőjét is kielégíted majd!”. Ilyenkor persze némi tanácsot is adott az ifjúságnak, a női nemmel kapcsolatban: „Épp mondtam a fiúknak, mit kell csinálni, mikor leviszik a csajt a pinyóba. Befújni a levegőt, aztán várni a hatást!”.
 
A Kegyetlennek persze az élet más kérdéseiről is komoly meglátásai voltak, a következő részben ezt mutatjuk be.

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapiember.blog.hu/api/trackback/id/tr482895460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása