A komplikálás nagymestere

2011.07.15. 11:04

Adva vagyon egy jóképű embör, akinek különös ismertető jele, hogy valahogy mindig mindent túlgondol, vagy éppen a végletekig leegyszerűsít, és persze jó kis kiképző- őrmesteri tulajdonságai dominálnak ilyenkor.
Már gyerekként is megmutatkozott kivételes tehetsége. Egy nap az unokatesóval úgy gondolták, hogy a szénásban keresnek menedéket pirotechnikai élményeik gyarapítására. Egy kicsit nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy azt ők elképzelték… Szóval a széna lángra kapott, amit még eleinte próbáltak oltogatni, de a végén csúcsot javítottak segítség-futásból. Négy család szalmája veszett oda, a nagypapa kitagadta őket a családból… Azóta ez az aranytökűek vesszőfutása néven vonult be a családi legendáriumba és mily' meglepő... egyikőjük sem választotta a tűzoltó hivatást. Bár szó mi szó, itt még csak a fejlődés igen minimális szakaszában tartott, tehát a fent leírt jellemzők a későbbiek során kerültek felszínre nála.
Ahogy aztán cseperedett, növekedett, persze a lányok is megkapták a megfelelő figyelmet. Több rövidebb-hosszabb kapcsolat után, végül Répatársnak nevezett nőszemélyt követően, egy hasonlóan erős egyéniséggel rendelkező hölgyet vett feleségül.
Nos, hősünk soha nem esik kétségbe, hangja nem akad el, nincs olyan helyzet ahol ne cselekedne látszólag helyesen. Hát a lánykérés még neki is gondot okozott, a következőképpen zajlott: Na, figyi, hát tudod, igen?
Persze fantasztikus szókincse máskor is megvillant, például, amikor baráti társaságban a kikötőt akarta nevén nevezni, de nem jutott eszébe az Istennek se, hogy kikötő. Nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy az egy hajómegfogó.
Parancsolós vénája szinte minden területen megmutatkozik. Például családi összmunka: betonozás. Jó érzékkel felismeri, a módszertan lényegét, a hozzá szükséges dolgokat, majd aztán néhány parancs kiosztása után – minimális munkavégzést követően – egy mondvacsinált egészségügyi problémára hivatkozva ott hagyja a tett helyszínét. Nem vicc, tényleg. Majd aztán hetekig meséli, hogy ő mennyit segített, mennyire odatette magát, és neki köszönheti a család, hogy felismerte, hogy a betonozáshoz sóderre is szükség van…
Na és ha már egészség… alanyunk nagyon komoly hipochondriával rendelkezik… Igazából nem telik el úgy nap, hogy valamije ne fájna. Kislábujjtól kezdve, a szemöldökig minden volt már. Kétszer is. Ez persze nem titkoltan figyelemfelkeltés nála, mert szereti, ha foglalkoznak vele. Nincs olyan baráti összejövetel, ahol ne kapná meg a megfelelő figyelmet… gondoskodik róla.
De a legfigyelemreméltóbb tulajdonsága mégis a folyamatos becézgetés. Gyakorlatilag mindenkinek ad valamilyen nagyon érdekes nevet, mint például: csöcspuffancs, csokinyuszi, anuta, sügér stb. Általában meghökkenéssel veszi tudomásul a becézett a dolgot, de mivel alanyunk erőszakos természete nem tűr ellentmondást, így egy laza nyeléssel ugranak át az újdonsült keresztapa elnevezésén.
Meg kell még említenünk feltérképező tulajdonságát. Főként rokonoknál, de előfordult már baráti társaságban is, vendégeskedés alkalmával felfedezi a lakást, érts ez alatt, áttekinti a polcok tartalmát, a falakon lévő képeket, a műszaki berendezéseket. Majd azt a viszontlátás öröme után ismét…. Megjegyzi az egyes tárgyak helyét, rákérdez egy-egy képre, a műszaki tárgyak állapotát elemzi…
Szóval igazából nem egy különleges, de annál inkább nem mindennapi ember!

Írta: Borstörő

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapiember.blog.hu/api/trackback/id/tr843069489

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása