
Amiért itt helyet kap nem más, mint az egyedi kifejezésmódja egyes vagy akár bizonyos, esetleg hétköznapi dolgokra.
Nemrég kisbaba született a családban. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, Anyós meglátogatta a zsírújgyereket, majd aztán élménybeszámolót tartott. Megtudhattuk, hogy "igen jó étvágya van a dednek, szinte már fodros…" Fodros????????? "Bőrszoknyája nőtt?" :-D Nos, ezt a kifejezést az általunk hurkásnak mondott kifejezés helyett használta.
Nyugdíjazása utána szokásává vált, hogy a délután egy részét némi szunyókálással szakítsa meg. Erre egy egészen speciális kifejezést használ: „Hanyatt lököm magam.” Ilyenkor tudjuk, hogy a kedves Mama – kakukkos órákat meghazudtolóan – pontosan egy egész órát, némi orrhangos zenei aláfestéssel csukott szemmel fog eltölteni.
Természetesen a szappanoperák látogatottsága is megnőtt az utóbbi időben… Igazából minden egyes látogatás alkalmával behatóan érdeklődik, hogy nézzük-e azt a sorozatot, amelyet mellesleg éppen munkaidőben adnak, aztán persze minden ellenkezést megelőző rövid ismertetést kapunk laza 5 percben az elmúlt hetek eseményeiből. Majd kitér arra is, hogy milyen szép ruhák vannak a sorozatban (csak ezért nézi), és hogy mindenki mindig milyen komor. Mindezt véresen komolyan, mi pedig szívjuk a szánkat, nehogy kibuggyanjon némi nevetés, ami aztán sértődést indukál, és esetleg bocsánatot kell kérnünk fél dél-Amerikától.
A sok délutáni hanyatt lökés miatt, néhány kiló azért felkúszott a kedves Mamára, így aztán számos ruháját – ahogy ő mondja – kifejlődte. De természetesen van olyan is, ami kicsit szorít, így a legnagyobb probléma az, hogy kiriszálja a bőrét! (Értsük: Kidörzsöli.)
Pár hete egy esküvőn vettünk részt, ahol az egyik rokon kivételesen csinos volt, és rendkívül előnyös sminket sikerült kreálnia. Nos, Anyós a következőféleképpen kommentálta: „Nem tudom, hogy mit csináltak vele, de a bőre nagyon fényes volt, megkenték nagyon…” Mielőtt valaki erre gondolna: nem tart otthon nokiás dobozokat…

Ebben a korban már nem emlékszik az ember mindenre… főleg arra nem hogy hova rak el dolgokat, mert a helyén nincs, vagy egyáltalán hol a helye?? J Nos, az erre vonatkozó szakkifejezés: „Jó helyen van, annyira jó helyen hogy meg sem lehet találni…”. Erről abszolút az egykori nehézsúlyú világbajnok bokszoló, Rocky Marciano juthat eszünkbe, aki úgy elrejtette a pénzét, hogy halála után a családja sehol nem találta, és kénytelenek voltak munka után nézni…
A kedves Mama az otthoni állattenyésztés jeles képviselője. Ennek megfelelően komoly desznyó-teleppel rendelkezik (1 anyakoca, 4-6 kismalacka), és természetesen a szárnyasok száma is majdnem olyan népes, mint Peking városa. Tudni kell, hogy biomalacokat nevel, hiszen mindennap megsétáltatja őket a kertben, sőt, néha még a csibészeltetés is sikerül… A szárnyasokat nem kell pórázon vinni, mennek azok maguktól, főleg a kerítésen kívülre.
A malackákat naponta megtisztogatja, hiszen ahogy mondja: „Az emberek is lecserélik a szaros gatyát minden nap!”. Mit lehet ehhez hozzáfűzni?
Írta: Borstörő
A bejegyzés trackback címe:
https://mindennapiember.blog.hu/api/trackback/id/tr403101177
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.