A Star Wars rajongók bizonyára tudják, kicsodák a Huttok, aki pedig nem ismeri a legendát, elég, ha egy pillantást vet a mellékelt fotóra, és kb. meg is érti a lényeget. Tóni, a mai hősünk meglehetősen hasonlított a George Lucas által halhatatlanná tett karakterre, de ez persze csak a megjelenésére volt igaz, Tóni ugyanis életében talán még a budapesti vidámpark sárga óriáskerekére sem ült fel, így pláne nem lehetett köze a mindenféle csillagrendszerek különböző, törvényi kereteket felrúgó turpisságaihoz.
 
Nyilván mindenki emlékszik, hogy Jabba a Jedi Visszatér című alkotásban milyen szintű nassolásokat vitt véghez, a csillagrendszer különböző szerencsétlen emlőseinek köret nélküli elfogyasztásával. Tóni természetesen nem ilyen jellegű, meztelen csiga, zöld levelibéka és perzsa macska keverékének látszó ropogtatnivalóval örvendeztette meg magát, hanem bizonyos italokkal, amiknek közös ismérve, hogy mindegyik – hol kevesebb, hol több – alkoholt tartalmaz. Egyszer, az egyik gyermeke templomi esküvője előtt megkérdezte tőle valaki, hogy ő hívő-e. Erre a következő választ adta: „Én már csak az alkoholban hiszek!”.
Tóni mind otthon, mind az irodájában előszeretettel fogyasztotta ezeket a nedűket. Na, az iroda – ahogy ő hívta – címszó alatt ne egy íróasztallal, fiókos szekrényekkel, olvasólámpával, számítógéppel berendezett helyiséget képzeljünk el. Tóni irodája ugyanis a sarki borozó volt, amire sokkal inkább a cigarettával kiégetett kockás abrosz, a hamutartó, és az olcsó bor szaga volt jellemző, csinos, rövid szoknyás titkárnők helyett pedig borostás arcú, élénksárga szemű, vulgárisan túlképzett, egy vasmacska és egy szédelgő szív közötti „Szeretlek Rózsi!” alkar tetoválással büszkélkedő elemek népesítették be. Az említett iroda nem esett túl messze Tóni házától, így akármikor, még papucsban, és a hasán kigombolt ingben is le tudott rongyolni, otthon pedig csak annyit mondott: „Most kilenctől délig az irodában rendelek!”.
 
Tóni szeretett építkezéseken segítgetni, ez a segítség persze leginkább a kihordott sör megivásában nyilvánult meg, amiben valószínűleg mindig az élmenők között volt. Egy alkalommal egy rokonának a kéménye rendbetételében segített, és ez a folyamat, a kémény karakterisztikájából fakadóan, kormolással járt. Valahogy úgy adódott, hogy a korom csupán a rokon fejét lepte be, Tóni viszont nem részesedett az említett anyagból. (Kis mellékút: Egy ismerősöm szerint létezik valamilyen jellegű tabletta, ami magától kitakarítja a kéményt és mindezt szerinte az „Égéstermék Boltban” lehet kapni…). Hősünk humoránál volt, hátba veregette a befeketedett arcú rokont, majd némi szomjoltásra meginvitálta a közeli kocsmába. Azt az egészen mellékes tényt viszont – feltehetőleg szándékosan - elfelejtette közölni a rokonnal, hogy olyan kormos a feje, hogy Lisa Tetzner Fekete Testvérek című regényéből sem lógna ki. Tóni és a kormos rokon elmentek hát a közeli ivóba, a babonás nénikék pedig bizonyára azonnal rohantak a lottózóba, mihelyst meglátták a párost az utcán bandukolni.
 
Egy másik időben és helyen Tóni az apósáék telkén segédkezett, méghozzá pöcegödröt ásni. Na, az ásás, mint olyan, nála nem igazán az ásó, lapát, vagy csákány használatában nyilvánult meg, sokkal inkább a beszédben és vezénylésben, illetve az egymás után érkező fröccsök legörgetésében. Hősünk egy idő után még ki volt békülve a fröccs összetételével, néhány pohár után azonban megunta, hogy az egyik tök lényegtelen komponens, a szódavíz is helyet kap benne. Mint tudjuk, a szóda kb. csupán annyira számít egy fröccsben, mint a pörköltben a hagyma, Tóni pedig úgy döntött, nem akar több hagymás pörköltet inni, így – miután valaki kihozta neki a soron következő adagot – hősünk egy korty után kiöntötte a pohár tartalmát és megüzente az anyósának, hogy neki „Ne merje vizezni a fröccsöt”. Még jó, hogy alkoholmentes sör ekkoriban nem létezett, el sem tudom képzelni, hogy járt volna az illető, aki ilyesmivel járult volna Tóni színe elé.
 
Na, az anyós-kérdéskör minden háztartásban súlyponti témát jelent, és mindenhol novellányi sztori kerekedik ebből a kapcsolatból. Ez Tóni esetén sem volt másképp, egyszer például elmesélte, hogy az anyósa vendégségben járt náluk… „Azt mondja az asszony, kínáljam meg a Mamát valamilyen kajával. Mondom neki, persze! Még a végén megszeret! De hát a Mama olyan szívesen lát téged! Persze, szívesen! A kapával a hátamban!”.
 
A feleségével való viszonya nem volt éppen felhőtlen, általában a következő mondattal zárta le a vitákat: „Most má’ dugulj el, Ani!”.
 
Karcos, öblös, a sok alkoholtól gurgulázó hangjával általában ő vitte a prímet a családi rendezvényeken. Öltönyt viselni viszont nem nagyon szeretett (egy idő után az említett ruhadarab nehezen gombolódott rajta, útban volt ugyanis egy pocaknak nevezett, a megnövekedett máját magában bíró óriási tartály), egyszer a következőt mondta erről: „Akkor legyen rajtam öltöny legközelebb, ha azt mondják: ’Vádlott, álljon fel!’.”.
Unokahúga ballagása utáni családi ebéden, a hölgyike a kapott ajándékokat bontogatta és nézegette, az egyik csomagból pedig nem más, mint egy aranylánc került elő. Erre Tóni – természetesen úgy, hogy mindenki hallotta – odasúgta a feleségének: „Na, már tudom, hová tűntek a családi ékszerek, Ani!”.
 
Tóni életében kb. annyi alkoholt megivott, ami az első világháború összes sebesültjére elég lett volna fertőtlenítőszer gyanánt, ez pedig idővel sajnos megtette az egészségkárosító hatását. Hősünk egy alkalommal komolyan rosszul lett, olyannyira, hogy mentőt kellett hozzá hívni, a komikus vénájára viszont még ez a helyzet sem tudott csomót kötni. A mentőautó kórházba vezető útja egy temető mellett vitt el, Tóni kinézett az ablakon és megkérdezte a mentősöket: „Miért nem mondták, hogy ekkora a baj?”. A baj sajnos tényleg nagy volt, olyannyira, hogy Tóni azóta már az örökkévalóság egyik irodájában osztja a poénokat.

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapiember.blog.hu/api/trackback/id/tr603018539

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JaksaM · http://mindennapiember.blog.hu 2011.06.29. 13:27:32

@az igazi Sipi - A Magyar Köztársaság Állampolgára:

Ha gondolod, írd meg a sztoriját, én szívesen kirakom, minden ilyen anyagot szívesen fogadok:).
süti beállítások módosítása