Biztonsági őr – erre a kifejezésre az olvasók legnagyobb részének nyilván egy Telly Savalas sérót viselő, körszakállas, „ejnyebejnye megnepróbáld” nézésű, enyhébb esetben csak sok súlyzós edzéssel, extrém esetekben némi Nerobollal is megtámogatott, általában karba font kezű személy jut eszébe, akinek alapvető munkaköri kötelessége, hogy minél szigorúbb arckifejezést vágjon. Ezekről a biztonsági őrökről mindenki el tudja hinni, hogy valóban a rendet és az adott hely szabályait akarják betartatni, de van egy másik kaszt, akiről már jóval kevésbé. Biztos mindenki ismeri ezt a jelenséget is: alacsony, némileg zsíros hajú, pocakos, vagy éppen lepkeszellentés súlyú egyének, akiknek az arcáról jól leolvashatók a több évtizedes fárasztó pálinkahasználat jelei, és akikről elsőre azt gondolja az ember, hogy pl. egy bankrablás esetén előbb nyúlnának a töményes üvegért, mint az oldalukon lifegő fegyverért. A mai írásunkban is egy ebbe a kasztba tartozó személlyel, Zotyával ismerkedünk meg.

 

Már abban is van valami megmagyarázhatatlanul fenyegető, ahogy a már 60 év körüli Zotya alakja a buszmegálló felé tartó úton előtűnik. Terminátorosan fésült és vágott frizurája, kék inge, mellkasáig felhúzott fekete nadrágja a kb. 165 centis magasságával kombinálva már önmagában elég vérfagyasztó, és mindezt az érzést még tetézi az a fekete hátizsák, amit főhősünk soha nem vesz a hátára, hanem akasztójánál fogva mindig a kezében fog, kissé felemelve és eltartva magától, hogy még jobban kihangsúlyozódjanak az általa amúgy is roppant méretűnek érzett vállai. Rosszabb időben fekete kabátot, jobb időben sötét mellényt visel, előbbi ruhadarab -30 fokban is ki van gombolva, utóbbi pedig +40 fokban is teljesen össze van húzva. Egy alkalommal, mikor erőteljes kánikula nyalogatta az emberek tűréshatárát, megkérdeztem Zotyától, nincs-e melege ebben a vastagnak tűnő, fekete mellényben. Erre a következőt válaszolta: „Nincs a lóf.szt nincs! Felvettem reggel, azt hittem, hidegebb lesz! De nem akartam levenni. Fontos iratok vannak benne, nagyon fontos iratok!”. No igen, valószínűleg minden nap rábízzák az őt foglalkoztató pénzintézet legféltettebb üzleti titkait, a betétesek adatait, talán nála van még a Coca-Cola receptje, sőt, még a Kinizsi Pál malomkövét rejtő széfnek a kulcsa is. Egyszer egyébként magának Zotyának a száján is kicsúszott, mennyire fontos ember ő a pénzintézetnél. Azt kérdeztem tőle, megy-e nyári szabadságra, erre így reflektált: „Áh, nálam nincs ilyen, az én munkaköröm nem engedi ezt meg. Kifizetik, aztán kész, én nem mehetek el hosszabb szabadságra!”. Hoppá! Ezután már csak sejtéseim vannak róla, hogy hősünk, aki papíron biztonsági őr, vajon milyen elképesztő titkokat őrizhet munkahelyén, és mennyire betölthetetlen lehet az ő szerepe, hiszen még Orbán Viktor, Barack Obama, sőt, mint egy ideje tudjuk, még Dominique Strauss-Kahn is megengedhet magának némi lazítást a bokros teendők között, szegény Zotyának viszont az egész éve eszméletlen eszelős tempóban dübörög.

 

Valószínűleg a sok titok és a nagyfokú stressz lehet az oka annak, hogy Zotya barátunk bizony elég gyakran leül némi pálinkát iszogatni néhány doboz sör társaságában, akik aztán a végén szintén beáldozzák magukat és önnön tartalmukat leúsztatják hősünk torkán. Őrünk az átlagos napokon már reggel, otthon betölti magának a megfelelő maligánfokú üzemanyagot, akkor viszont, ha rohanni kell a buszhoz, csak felkapja a pálinkás üveget és a buszmegállóban kortyolja be a pálinkaízesítésű szíverősítőjét. Egyszer egy délután, egy háromnapos ünnep előtt közvetlenül összefutottam vele, amikor újságolta nekem, hogy mivel nem lesznek nyitva a boltok, alaposan bevásárolt hétvégére. Nagyon lopva vetettem egy pillantást a reklámszatyrára és megállapítottam, hogy vagy az egész 51-es Körzetet UFO-kkal, csészealjakkal együtt ott őrzi benne, vagy pedig egyszerűen kb. 25 doboz sört vásárolt össze. Aztán a csomagoló egységek ismerős, fémes összekondulása megerősítette benne, hogy utóbbiról lehet szó, így még egyszer odanéztem, a sörökön kívül mást azonban – egy zsemlét, 10 deka párizsit, fél liter tejet, ilyesmit – még hőradarral sem lehetett találni abban a zacskóban.

 

2010 áprilisában, mikor egy izlandi vulkán úgy döntött, némi bevételkiesést okoz Európa légitársaságainak, mindenki számára nyilvánvaló volt, mekkora volumenű problémát jelent ez a természeti jelenség. Zotya, minden titkok őrzője, természetesen másként látta ezt a dolgot. A buszsofőr mellett állt, mikor a rádióban beszámoltak a vulkánkitörés okozta közlekedési problémákról, és, hogy Budapesten emiatt hány járatot töröltek, hány repülő nem tud felszállni, stb. A gépkocsivezető természetesen hüledezett, hősünk viszont leintette: „Áh, te elhiszed, hogy emiatt van ez? Marhaság! Gondolj már bele, túl messze van ez ahhoz!”. Ebből arra következtettem, valószínűleg Zotya ’86-ban ott ólálkodhatott azok körül az emberek körül, akik eldöntötték, milyen mértékben számolnak be a csernobili atomkatasztrófáról, ami szintén elég messzinek tűnhetett Magyarországtól.

 

Zotya, a rendkívül fontos ember, valószínűleg mindenhol ellenségeket sejt és igyekszik őket elbizonytalanítani. A tavalyi év, mint tudjuk, Magyarország jelenlegi kormánypártjának elsöprő győzelmével zárult mind országos, mind önkormányzati szinten. Utóbbi, helyi szintű választások utáni hétfő reggel hallottam, ahogy Zotya egy haverját faggatta, hogy odajárult-e a szavazóurnákhoz, vagy egy csoportosulás körét sem keresztezte aznap. Az illető erre közölte, hogy nem, ő nem volt szavazni, mert nem bízik egy pártban sem, erre hősünk ráförmedt: „Hát, dehogy nincs! Történtek már április óta jó kis intézkedések!”. Persze, nem lehetek benne biztos, de én ebből a mondatból arra következtettem, hogy Zotya a kormányzó párt jelöltjét támogatta a szavazás alkalmával. Eltelt néhány hónap, eljött az ősz, majd a tél, az intézkedések tovább folytak, én pedig egy napon összefutottam hősünkkel, aki néhány mondat után azonnal felhozta a politikai témát és némileg padlizsánszínre váltó arcszínnel kérdezte tőlem: „Te! Hát mit szólsz, ezek a szemetek mit művelnek? Ilyen adó, olyan adó… Na, de nem lesz ez mindig így! Nincs fél évük és elkergetik őket!”. Én természetesen visszakérdeztem, mire is gondol, erre ő ezt válaszolta: „Nézd jobban meg! A J***ik már ott van a nyomukban!”. Politológusok természetesen oldalakat tudnának rágódni ezeken a mondatokon, nekünk viszont ez nem célunk, így nem is tesszük meg, Zotyát pedig hagyjuk, hadd őrizze tovább óriási horderejű titkait.