A mai hétköznapi emberünk János bácsi, aki egyszerűen csak a „Szomszéd” becenévre hallgat, mindenki így hívja őt és ő is így szólít mindenkit. Jellegzetesen magyarított afro sérójához, amelyet – mivel a fodrászhoz járás költséges - a felesége szokott csinosítani, remekül idomul az a zöldessárga, szarvasmintás pulóver, amelytől még akkor sem hajlandó megválni, ha odakinn 42 fok meleg van és még a verebek is tanga bugyira cserélik a tollazatukat. Különösen érdekesen nézett ki, mikor ezzel az ábrázattal és ebben az öltözékben beült a fia fekete, Jaguár típusú személyautójába (amin mellesleg nem volt műszaki vizsga) és abból pillázott az utcában lakókra. A ruházata elengedhetetlen kelléke egy, sivatagi vihar álcázómintával ellátott katonai nadrág, egy valódi kertészbakancs, illetve a téli napokon egy kucsma, amit még a Téli Palota ostrománál tehetett el emlékbe. Emberünk tehát látszólag kötődik a katonasághoz, de azért messze nem ilyen kemény legény.

 

A lakásukat és az udvart a felesége képzeletbeli, piros vonallal áthúzott alkoholosüvegeket ábrázoló táblákkal aggatta tele, a Szomszéd tehát kénytelen okosban megoldani, hogy ha néhanapján némi tintázásra támad kedve. Ez általában akkor következik be, mikor a felesége elhagyja a házat (óvatosságból ilyenkor sem ő megy ám a boltba az ellátmányért, hanem valamelyik Szomszédot kéri meg a vásárlásra), de a Street Legend szerint arra is volt már példa, hogy nagy bátran beintett az asszonynak és a felesége szeme láttára alaposan felöntött a garatra. A nagy keménykedésnek persze megvolt az eredménye, a Szomszéd az aznapi éjszakát ugyanis az ágya helyett a meggyfa alatt töltötte, az összes termést és rovart lehorkolva a fáról. Na, de ez nem volt elég, az öreg megmakacsolta magát, elvégre hogy képzeli az asszony, hogy a saját házában nem csinálhat azt, amit akar. A Szomszéd ismét az üveg fenekére nézett, és újfent Stohl Bucival egyenértékes állapotba került. A következmény egy újabb éjszaka lett az említett meggyfa alatt, az öreg pedig valószínűleg megelégelte a kis faágak, kavicsok nyújtotta akupunktúrás kezelést, és úgy döntött, ezentúl inkább az ágyában alszik, harmadnap kihagyta hát a vérhígító fogyasztását.

 

A Szomszéd egyébként szenvedélyes gyűjtő, a tárgyakat és az információkat is nagy elánnal raktározza. Ha néhány évtizeddel korábban, Németországba születik, valószínűleg Reinhard Heydrich hivatalában óriási karriert futhatott volna be, hiszen ő az, aki mindenkiről, mindenről elsőként tud mindent és persze szívesen a világgá is kürtöli azt. A falusi nénikék, akik naphosszakat töltenek a házuk előtti padon ücsörögve, órákat vehetnének tőle „Pletykálási alapismeretek” tantárgyból.

 

Apropó, ha már az idős nénikéknél tartunk. A Szomszéd vasárnaponként lelkesen járkál a misére, bár az embernek gyakran az az érzése támad, hogy a felesége némileg jobban rajong a vallásért, mint ő, a Szomszéd inkább egy újabb közös program reményében kíséri el az asszonyságot. Egy alkalommal a vallási közösség buszos utazást szervezett egy messzebbi városba, én pedig megkérdeztem a Szomszédot, hogy ő is velük tart-e a programra: „Dehogy megyek én! Tele lesz öregasszonnyal, akik egész úton imádkoznak! Mondjuk nincs baj azzal, hogy imádkoznak, csak lehetnének kicsit fiatalabbak…”.

 

Mint említettem, a Szomszéd a tárgyakat is szívesen gyűjti, nem volt még olyan dolog, amit kértünk és ne kaptunk volna tőle. Folyamodtunk már hozzá rézcsövekért, a legkülönfélébb ajtózárba illő kulcsokért, szerszámokért, csavarokért, de volt már, hogy egy komplett Opel kormányt is kölcsönzött nekünk. Persze, ez visszafele is működik, legutóbb például a még 30 évvel ezelőtt felrakott, azbeszt tartalmú szigetelés maradványait gyűjtötte be tőlünk, hiszen – elmondása szerint – ő azt még használni tudja valamire. Lehet, hogy ha a garázsát átkutatnák, rábukkannának Marcus Crassus elveszett légiójára, a Szent Grálra, sőt, még magára a Frigyládára is.

 

A garázsához hasonlóan egyébként maga a Szomszéd is multifunkcionális, egy igazi 21. századi polihisztor, nyugodtan mondhatjuk, hogy ő az utca Leonardo Da Vincije. Igazából semmilyen végzettsége nincs, mégis minden szakmában maximálisan otthon van, elméleti, de főleg gyakorlati aspektusból. Az ácsot kiokítja a tetőkészítésből, a klímásnak megmondja, hogyan tegye fel a kültéri egységet, az autószerelőnek első blikkre feltárja a hibákat… Sajnálhatja az emberiség, hogy a Szomszéd nem a NASA központja közelében verte fel tanyáját, hiszen akkor űrhajósaink már egész biztosan birtokukba vették volna nem, hogy a Marsot, hanem már a komplett Andorméda-ködöt is.

 

Sajnos az ilyen tehetségek hajlamosak elkallódni, én a magam részéről ezzel a poszttal mindent megtettem, hogy a Szomszéd kicsit kikerüljön a maga mindennapi életéből és kicsit többen ismerjék meg ezt a hétköznapi, de nem átlagos figurát.