A jelenség biztos mindenki számára ismert, akinek a környékén valaha az életben sor került lomtalanításra. A folyamat általában úgy fest, hogy néhány héttel korábban kiírják a lomok elszállításának pontos dátumát, a lakosság pedig az időpont előtt 2-3 nappal korábban elkezdi kipakolni az utcára az általa már feleslegesnek tartott tárgyakat.

 

És ekkor, az aszfalttenger (nagyon) néhol tükörsima, néhol fodros, néhol pedig kifejezetten hullámos tükrét szelve egy 1200 köbcentis motorral hajtott Bolygó Hollandi töri át a vízpárát, azaz, a benzingőzt, a megcsáklyázható lomtárgyakra vadászva. Kapitánya, a kék melegítőt, sárga pólót és nem éppen polipkarokat tartalmazó borostát viselő Davy Jones a csontig lehúzott oldalablakon könyököl kifele, időként nagyot slukkol olcsó árfekvésű cigarettájából és megfontolt arccal mérlegeli az utcán látható kupacokat. Egy alkalmasnak látszó gyűjtemény előtt megnyomja a féket, az autóban elhelyezkedő matrózok – akik egytől-egyig a közelebbi családhoz tartoznak – hozzávetőlegesen negyed óráig szállnak ki a lélekvesztőből, majd kidobják csáklyáikat és megrohamozzák az értékesnek vélt tárgyakat. A válogatás sokszor hosszú percekig is eltart, ezzel kisebb forgalmi dugót okozva az amúgy is egyirányú, és sokszor csak egysávos utcákban, ahol normál esetben kb. 5 percenként jönnek a járművek. Természetesen az is előfordul, hogy a Bolygó Hollandi egy mögötte érkező, hasonszőrű kalózhajónak a továbbhaladását okozza. Ezeknek a járműveknek egyébként egyetlen közös tulajdonsága van (azaz kettő, hiszen általában a legénység is egy kikötőből érkezik), mindegyiknek a nem létező elektronikája azonnal beindítja a fékrendszert, amint az említett kupacokból érzékel egyet. Teljesen mindegy, hogy előtte már 20-30-40-50, ugyanabból a flottából származó dereglye meglátogatta és kipucolta őket, ezek a hajók mindenhol megállnak, a búsás haszon reményében. Nehéz egyébként elképzelni, mekkora nyereséggel járhat ez a portyázás, hiszen ezek az ezerkettes hajók nem éppen az alacsony fogyasztásukról híresek és egy egész települést egyes-kettesben végigpötyögni nem éppen tüzelőanyag takarékos tevékenység. Az óceáni legenda szerint állítólag ezek a kalózok több száz kilométert is hajlandóak hajózni egy-egy lomtalanítás felfedezése érdekében.

Természetesen, főleg a kertes házas negyedekben, utcákban többször előfordul, hogy a kalózok némileg túltekintenek a lomkupacokon, és szemrevételezik a parton levő házakat is, hogy majd egy későbbi időpontban visszajöjjenek és elvigyenek olyan tárgyakat is, amiket feltételezésük szerint a tulajdonos úgyis nekik adna.

 

A hajózók mindig nagyon ügyelnek rá, hogy a Királyi Tengeri Szélőrség semmi esetre se tudjon beléjük kötni és esetleg partra vontatni őket, a lélekvesztőjükkel együtt. Egy, az említett hatóságnál dolgozó ismerősöm elmesélte, hogy ezeknél a kalózoknál soha, semmi szabálytalanságot nem lehet találni, a papírok mindig, minden formában rendben vannak, a kötelező tartozékok is hiánytalanul sorakoznak a fedélzeten. Egy alkalommal pl. megállították az egyik kapitányt azzal, hogy az egyik hajólámpa ki van égve. „Neem, az nem lehet, főnök!” – mondta az adott Davy Jones, majd megütögette az említett világítótestet, ami azonnal magához tért.

A másik embereket általában ízes beszéddel egyfajta közeli rokonként szólító polgárok járműszerelési technikái egyébként legendásak. Megáll a gépkocsi, mind a heten kiszállnak az ötszemélyes járműből, felnyitják a motorházat, és égő cigarettát tartó kezükkel ennek szélére támaszkodva próbálják a járó motor felett mérlegelni, hogy meg tudják-e oldani a problémát, vagy inkább beüljenek és segítséget kérjenek Grabovsky-tól.

 

A lomis kalózok mára hozzátartoznak mindennapi életünkhöz, igaz, mára jobban gépesített hadosztályokkal, utánfutós ezerkecskék helyett gyakran platós kis dereglyéken utazva tehermentesítik az utcákat a megunt tárgyaktól. Maga a jelenség, valljuk be, nem kimondottan növeli a lakosság komfortérzetét, de amíg a tevékenység ártatlannak tűnik (sőt, talán kedvez is a lomtalanítást kiíróknak, hiszen a kalózok által hátrahagyott kupacok felszámolása érdekében a normál esetben szükséges teherautó-kapacitásnak így csak kb. a felére van szükség), nehéz vele mit kezdeni.