Mai heroikus eposzunk hőse Liza néni, akinek a sztorija sok tanulsággal szolgálhat a lomtalanítás, a vásárlás, az utazás, illetve a történet mesélés szempontjából.

 

Liza néni családjával egy szép, méretes házban lakik, ami elvileg lakóház funkcióját tölti be, gyakorlatilag pedig raktárként, sőt, régiségboltként is szolgál. Megtalálható itt az erősen korosodó, lábbal hajtható varrógép ugyanúgy, mint a kézzel szőtt, egzotikus nénit ábrázoló, sok molylepke generációt kinevelő falvédő, továbbá bútorok, amelyek a ’70-es, ’80-as, ’90-es évekből köszönnek vissza, használhatatlan kazettás magnók, sőt, még üres, rég lejárt szavatosságú kozmetikumok dobozai is, hiszen ki tudja, egyszer még hátha jók lesznek valamire. Liza néni gyűjtési módszere egyszerű. Amikor egy-egy családtag úgy dönt, ideje selejtezni, és valamit kidobásra ítél, Liza néni Mitch Buchannont megidéző mozdulattal azonnal mentőövet hajít ezekre a tárgyakra, és inkább elraktározza őket saját magához, egészen eltökélt jövőbeni felhasználási szándékkal. Eltelik néhány hónap, Liza néninek pedig pakolás közben feltűnik néhány kacat, amit – mit ad Isten – nemrég pont ő halászott el a kukásautó valószínűleg hiperérzékeny orra elől, vagyis, ha úgy tetszik, ő vett át – kérés ellenére – valamelyik családtagjától megőrzésre. Hősünk ekkor behergeli magát, és kérdőre vonja a família adott tagját, hogy a szóban forgó kacattal mikor szándékozik valamit kezdeni, hiszen ez csupán a helyet foglalja. A ház így, Liza néni hathatós munkájának köszönhetően, gyakorlatilag minden esetben kérődzik a kacatokon, és kétszer emészti meg őket, mielőtt végleg kiköpné magából.

 

A vásárlás minden hölgy esetén igen sarkalatos kérdés, és ez Liza néninél sincs máshogy, bár, természetesen, Ő ebben is a rendhagyó vonulatot követi. Biztos mindenkinek volt már szerencséje az áruházak által küldözgetett akciós újságokhoz, van, aki alaposan áttanulmányozza őket, van, aki viszont idegenvezetőt játszik velük és egészen az első kukáig kíséri őket. Liza néni az első verzió híve, ő mindig, minden újságot átnéz, megtekinti az akciós termékeket, és összeállít a fejében egy listát azokról a dolgokról, amiket meg kellene vásárolni. Nos, mivel neki nincs autója, sokszor gyermekei vásárolnak neki. Ő elmondja, miket szeretne, ezek között természetesen szerepelnek olyan dolgok, amiket látott az újságokban és olyanok is, amiket nem. Utóbbiakhoz – hiába nem szerepeltek az áruház kiadványaiban - rendszeresen hozzáteszi az instrukciót, hogy „Ha akciós lenne, hozzál kétszer ennyit…”. Valószínűleg úgy gondolja, hogy az áruházak, az erre költött súlyos milliók ellenére, rendszeresen kifelejtenek bizonyos akciós termékeket az amúgy pont az akciós termékeket bemutató újságokból. Az adott vállalkozásoknak mindenesetre nagyon jó lenne, ha mindenki Liza néni fejével gondolkodna, hiszen gondoljunk bele, milyen sokan elmennének hozzájuk olyan árengedmények után vadászni, amik ténylegesen nem is léteznek.

A másik érdekes vásárlási szokás a „megnézzük” effektus, ami csak nagyobb volumenű termékek esetén működőképes. Liza néni kitalálja például, hogy akar venni két új széket, majd kap egy fülest valahonnan (talán egy akciós újságból), hogy XY üzletben, ami mellesleg úgy 15-20 km-re van tőle, jó áron vannak székek. Nos, ő fogja magát, szerez egy katalógust, ebből alaposan tanulmányozza a székeket, majd beszervez valakit, aki elviszi őt ebbe az áruházba, hogy „megnézze” az említett tárgyakat. Elautóznak, hősünk személyesen is megtekinti a bútordarabokat, megállapítja, hogy tetszenek neki, majd üres kézzel hazamegy. Otthon kb. két perc alatt meghozza a határozatot, hogy a székeket meg kell venni, majd ismét kerít valakit, aki kb. 1-2 nap elteltével visszamegy vele, és ekkor már megveszi, majd haza is hozza a székeket. A „megnézzük” effektust egy emberi viselkedéssel foglalkozó szakember bizonyára ízekre tudná szedni, én úgy gondolom, hogy ez nem más, mint a már amúgy is meghozott döntésnek egy kevésbé szükséges, ám meglehetősen költséges és időigényes alátámasztása.

 

Aztán itt van az „elutazunk” jelenség, ami szintén Liza néni sajátja. Természetesen, amennyiben az ember mondjuk egy két hetes, rotterdami utazásra készül, az előtte levő hétvégén nem vásárol túl sok romlandó élelmiszert, gondoskodik róla, hogy locsolják a virágait, ürítsék a postaládáját, kitakarít, hiszen sokáig lesz távol, stb. Liza néni több ezer km-re nem, csupán 2-3 száz km-re szokott elutazni, és nem kéthetes, hanem mindössze 2-3 napos időtartamra. Ám erre már kb. egy hónappal indulás előtt felszívja magát és egészen extrém dolgokat kitalál „Úgyis utazunk el…” jelszóval. Nem engedi például, hogy férje két héttel a nagy utazás előtt bográcsban főzzön egy nagyobb adag kaját (ami normál esetben nagyon maximum három nap alatt elfogy), három héttel a gigatúra előtt már nem fogad látogatókat, a házat oda-vissza elölről-hátulról átsuvickolja, és az urának is kiadja, mi mindennek (kb. a fél ház generál felújítása, és a kert olyan állapotba tétele, hogy Szemirámisz is megirigyelje) kell kész lenni, mire elutaznak. Willy Fog 80 nap alatt megkerülte a Földet, Liza néni kb. ugyanennyi napot készülődik egy 2-3 napos távollétre. Ugyanezt egyébként kisebb kivitelben is előadja, például, ha másnap reggel 8-ra elmegy orvoshoz, ahonnan maximum 10-kor már otthon is van, úgy köszön el a családtól, mintha Brinkmann Professzorhoz utazna a Schwarzwaldklinikre, egy három hetes gyógykezelésre. Nem tudom, mi lett volna, ha Liza néni valamelyik Apolló-programban is szerepet kap, valószínűleg a Holdra való indulás előtt még Fidel Castrotól is elköszönt volna és előtte egy évvel már egy 80 oldalas szerelmes regénybe sem kezdett volna bele.

 

Aki Liza nénivel hosszabb beszélgetésbe bonyolódik, számítson rá, hogy a diskurzusnak fél óra alatt több mellékága lesz, mint az Amazonas folyónak. Ha hősünk szimplán annyit akar elmesélni, hogy a két házzal arrébb lakó szomszédot látta a boltban kenyeret vásárolni, akkor minimum meg kell hallgatnunk egy sztorit az illető férjéről, testvéréről, annak családjáról, a szembe lakó szomszédról, a házban előtte lakó személyekről, a Liza néni szülővárosában bevett kenyérsütési szokásokról, a bevásárlószatyrokról, illetve mai hősünk szomszédasszonyhoz hasonló sorsú kolléganőjéről is. Ha Liza néni szerepelt volna a Szomszédok című sorozatban, valószínűleg a részek végén elmondott bölcsessége hosszabb lett volna, mint maga az epizód.

 

Mint láthatjuk, Liza néni is egy mindennapi, de cseppet sem egyszerű eset, de mint azt mondani szoktam, csak egyéniségekről lehet ilyen sztorikat mesélni.